Szóval az úgy volt, hogy két koncertet adhattunk egyazon napon Budapesten. A Corvin Sétány Akusztik Fesztivál keretében szeptember 7-én léphettünk fel a hipermodern bevásárlóközpont sétálóutcáján, ugyanis ez volt a feltétele, hogy bent maradhassunk a fesztivál döntőjében. A több mint 60 pályázatból laikusokból és szakemberekből álló zsűri választotta ki azt a 15 fellépőt, akik szeptember 3. és 14. között személyesen is bemutatkozhatott a Corvin Sétány közönsége előtt! Mi is gyorsított eljárásban felvettünk egy teljesen unplugged felvételt (Black Horse & The Cherry Tree) és egyből a döntőben találtuk magunkat.
A díj értékes volt, nemcsak a fesztivál zárórendezvényen léphetett fel a nyertes Jamie Winchester zenekara előtt, de gitárt, erősítőt és effektpedálokat is hazavihetett. A végső harc azonban nem szakmai zsűri előtt, hanem Facebook-os szavazáson dőlt el.
A legjobb 15 videofelvételére az interneten lehetett szavazni, like-olni. Mi is erre kértük ismerőseinket, olvasóinkat. A zenekarunk szerény méretéhez képest is hatalmas összefogás hatására sikerült a 3. HELYEZÉST elérnünk a szavazás során, kb. 320 szavazat megszerzésével. Az első helyezett, Kölcsey Szabolcs közel kétezer like-jával sajnos nem sikerült szoros versenyre kelnünk és a második helyezett Lyl Youth videója is ezer szavazat felett állt meg. Hiába osztottuk szét már fejben a nyereményeket, más vihette el a fődíjat. Közben azonban a fesztivál első három helyezettjének felajánlottak egy újabb fellépési lehetőséget, melyet mi szíves örömest elfogadtunk.
A szeptember 18-i hétvégén rendezték az Európai Mobilitási Hét és Autómentes Hétvégét és még vagy egy tucat másik programot, amelyek miatt lezárták a teljes Andrássy utat és a Hősök Terét is (ez utóbbit a Nemzeti Vágta miatt). A 4-6 sávos út erre a hétvégére korzóvá, sétálóutcává alakult és mindenféle rendezvényeket szerveztek az ott sétálóknak. Az Opera és a Nagymező utca között a fent említett Mobilitási hét rendezvényei folytak. Az út közepén a Duna stilizált alakja volt, zöld műfüves Margit-szigettel, halakkal és apró hidakkal.
Az egyik sarkon pedig egy műanyagpalackokkal díszített un. Hajószínpad volt felállítva, ahol egész hétvégén egymást követték a fellépők. Mi vasárnap délután adhattunk rövid, alig fél órás koncertet az Akusztik Fesztivál 2. helyezett Live Your Life Youth zenekara után. (A fesztiválnyertes nem lépett fel már ezen a rendezvényen). Ez Lyl Youth zenekart tehát élőben is hallhattuk és lehet, hogy csak a legyőzöttek alsóbbrendűségi érzése miatt volt túlzott a várakozásunk, végül is csalódnunk kellett bennünk. A két gitár és egy indiai dob alkotta trió számunkra túlzottan egysíkú és monoton dalokat mutatott be, túlzottan sokáig. Sebaj, mi vidáman pakolódtunk fel a profi hangosítással és hangosítókkal felszerelkezett apró hajószínpadra.
Két rövid bemelegítő-beálló nóta után aztán a műsorunk hét dalát mutathattuk be az arra sétáló több száz (ki tudja, talán ezer) érdeklődőnek. Sokan tíz percekre is megálltak hallgatni minket. Jó volt látni, hogy járt a lábuk, tapsoltak nekünk, fényképeztek minket, vagy csak egyszerűen ránk mosolyogtak a vidám, későnyári délutánon.
Ha Budapest, akkor húrszakadás. Most is elért minket a technika ördöge, ezért sebtében módosítani kellett a programon is, amíg a húrcsere megoldódott. A kedvünket azonban ez nem szegte. Nem csak a közönségnek, de a szervezőknek is nagyon tetszett a műsorunk és már-már meghívást is kaptunk egy újabb rendezvényre, azonban amikor a szervező-hölgyben tudatosult, hogy a zenekar 250 km-t utazott a csak e fél órás fellépés miatt - enyhén szólva is - leesett az álla.
Szóval mindenki jól érezte magát. Örömmel hagytuk ott a magyar metropoliszt, hogy végre szusszanjunk egy nagyot a "nyári turné" után. A két tucatnyi koncert nem csak rutint és tapasztalatot, de új kapcsolatokat is hozott, ami által zenekarunk új koncertlehetőségeket kapott és egy új taggal is bővült...
Budapest
Andrássy út
Európai Mobilitási Nap - Autómentes Hétvége
Fellépés az Old Man's-ben
A Corvinos koncertünk után a mélygarázst gyorsan elhagyva végigszeltük a József körutat, hogy a szűk, ámde annál forgalmasabb Akácfa utcában kössünk ki, egy kerülettel arrébb.
Az Old Man's Music Pub egy látszólag jelentéktelen pesti bérház pincéjében található. Szűk, kanyargós lépcsősör vezet le a helyre. Szemünknek nehéz volt megszokni a hirtelen támadt félhomályt, de amint körülnéztünk a "woaw" életérzés kapott el minket. Miközben első sörünket kortyolgattuk úgy éreztük magunkat mint egy múzeumban. Halk zene szólt, csendes beszélgetés hallatszott a bárpultnál. A falakon körben műtárgyakat tartalmazó vitrinek voltak kivilágítva, bennük pedig olyan relikviák melyeket a magyar zenészek ajánlottak fel az Old Man's zenészmúzeumának. Ott volt például az a gitár, melyen Varga Miklós írta az Európát, vagy Takáts Tamás saját maga által kipingált lábgipsze, mellyel számos emlékezetes koncertet adott. De vannak itt dobverők, napszemüvegek, fellépőruhák, szegecselt karkötők és a többi, és a többi.
A hely hangulata rögtön megkapott minket és még ámuldoztunk volna a Zenész Múzeum tárgyain (meg az itallap árain), ám sürgetett az idő, no és a hely tulaja. Behangoltuk a gitárokat, megcsináltuk a hangbeállást. Az apró helyen olyan erővel szólt a zenekar, amihez hasonlót csak ritkán hallottunk eddig. A kétrészes koncertet 9-kor kezdtük, és habár az első dalokban még a nagy izgalomban jókora hibákat vétettünk, negyed óra után már nem kellett a technikai apróságokkal szórakoznunk. Tudtuk, hogy a keverőpult mögött van, aki a hangzásra figyel, a technika jól szól, nekünk CSAK a zenélésre kell odafigyelni. Összenéztünk és mindegyikünk arcán ott figyelt a vigyor - ez az amiért zenélünk!
A közönség először még visszafogottan fogadta a produkciónkat, az elején még nem is voltak sokan, aztán 10 óra magasságában megtelt a hely és egyre többen próbáltak a színpad közelébe férkőzni. A fejük-lábuk ütemre mozgott, néha még együtt is énekeltek a zenekarral, a dalok között pedig nagyszerű tapssal jutalmaztak minket (pl itt hallgasd meg az utolsó 20 mp-et).
Az Old Man's Pub vendégeinek a köre nagyon különböző volt, a huszonévestől a hetvenévesig minden korosztály képviseltette magát. Volt aki valószínűleg csak egy vacsorára ugrott be, vagy pár pohár sörre, de mind az Old Man's zenés hírneve miatt választotta ezt a helyet szerda estére. Talán nem is csalódtak a mi zenénkben sem, ennek tudható be, hogy egy angol társaság is odajött gratulálni és szerették volna, ha eljátsszuk a Honky Tonk Woman-t, meg valamelyik Creedance Clearwater Revival számot. Egy idős zenetanárbácsi is gratulált nekünk és egy pohár sörre is meghívott bennünket. Szóval ezek az apró kis elismerések nagyszerű hangulatot alapoztak meg az est további részére is. Szerencsére különösebben nem sztároltak minket - nem is volt miért, egyszerűen csak vették a lapot és jól érezték magukat néhány óráig a MI ZENÉNKRE!
A koncert végére persze iszonyatosan elfáradtunk, nem csak a hosszú utazás meg a két koncert szívta ki belőlünk maradék erőnket is, hanem az Old Man's aznapi zenekarát hallgató vendégek érdeklődésének kielégítése is. Azt hiszem jól megfeleltünk a magunk elé állított célnak. Megmutattuk, hogy egy fiatal nagyatádi zenekar is jó szórakozást tud nyújtani egy budapesti zenészkocsma közönségének. Nem tettünk se többet, se kevesebbet. Köszönet nagyszerű segítőinknek, támogatóinknak, menedzsereinknek akik lehetővé tették, hogy négy hónapos zenekarként eljussunk idáig és köszönet az Old Man's szervezőinek, hogy bíztak bennünk.
Tudtuk, hogy a világot ezzel megváltani nem fogjuk, viszont olyan élményben lehetett részünk, amit még nagyon sokáig emlegetni fogunk majd.
Nem! Ez nem nagyképűség, csupán büszkeség...
A folytatáshoz kattints ide...
Classroom at the Old Man's, Budapest, 2011/09/07 by Acoustic Classroom
Szóval, az úgy volt, hogy a zenekar egy jó barátja segítségével (Köszi Bernhardt Gyuri!) meghívást kapott a budapesti Old Man's Music Pub-ba a nyári uborkaszezonban rendezett akusztikus "tehetségkutató" koncertsorozatra. A lényeg, hogy szeptember közepéig a már-már kultikus jelentőségű budapesti zenészkocsmában minden este egy-egy feltörekvő, főleg akusztikusan megszólaló zenekar adott koncertet. A térdünk megremegett amikor értesültünk az oldmenszes koncertről, hiszen ott lényegében az összes jelentős, mai magyar zenész fellépett már az elmúlt 15 évben Deák Billtől Takács Tamáson át a Bon-Bon-ig, Tóth Veráig mindenki, számos külföldi zenekarról nem is beszélve. És mindegyikük élőben!
Az Old Man's - pub. Nem sarki kiskocsma, nemcsak nagyszerű az itallapja, de kitűnő a konyhája is. Nem is gondolná az ember, hogy milyen helyeket rejt egy snassz pesti bérház pincéje. A Blahától egy csikkdobásnyira - lényegében az ország közepén.
Szóval szeptember 7., szerdára volt kitűzve a koncertidőpont amit idegesen vártunk, főleg hogy - tanárok lévén - elkezdődött a tanév is közben. Aztán egyszer csak jött a hír, hogy bekerültünk a Corvin Sétány Akusztik Fesztiváljának a döntőjébe is. Az előválogatáson urasan átlépve egyből a legjobb 15-be jutottunk, csupán egy feltételt kellett teljesíteni még: fel kellett élőben is lépni a Corvin Sétányon, ami jelenleg Budapest egyik legmodernebb városrésze (itt lakik Alekosz is, ha ez jelent valamit - és igen, láttuk is, le is fényképeztük :). A szervezők rugalmasságát dicséri, hogy sikerült pont szeptember 7-re időzíteni a Corvin-os fellépést is, így egy kocsiúttal letudtunk két budapesti - AZ ELSŐ KÉT PESTI! - fellépésünket. Délután 6-kor a Corvinon, este 9-kor az Old Man's-ben. Húzós napnak ígérkezett.
A Corvin-os fellépést nem kevés izgalommal, idegességgel kezdtük. Fárasztó utunk volt, korán volt még zenélni, valahogy nem hangolódtunk igazán rá a dologra. Ráadásul egy hatalmas üres színpadon játszottunk, viszont egészen kimagasló minőségű hangtechnikán. Pláne idegesek lettünk, hogy megjelent egyik profi-zenész barátunk is a szomszédos Ruccola kávézó teraszán, pont annál a dalnál amit tőle "loptunk". A koncertjeinken hónapok óta ismeretlen húrszakadás pedig már-már kellett is a furcsa feelinghez.
A zenénkkel a közönség soraiban jó fogadtatásra találtunk. A kávézgató, hazafelé tartó, bevásárolni igyekvő emberek általában mosolyogva, tapsolva értékelték igyekezetünket, hogy a meleg, ámde borús hétköznap délutánba egy kis ünnepet vigyünk. A gyerekek fel, s alá futkostak, játszottak a színpad körül. A felnőttek pedig a színpad előtt a padokon, térbútorokon időztek egy kicsit, az egyébként csendes sétányon. Egy órányi műsor után aztán a "megcsináltuk" érzéssel pakoltuk össze zeneszerszámainkat. Most már jöhetnek a Facebook-szavazatok! :D
