Ugrás a tartalomhoz
2011. okt. 12.

Visszatekintő: Budapest #1

Szóval, az úgy volt, hogy a zenekar egy jó barátja segítségével (Köszi Bernhardt Gyuri!) meghívást kapott a budapesti Old Man's Music Pub-ba a nyári uborkaszezonban rendezett akusztikus "tehetségkutató" koncertsorozatra. A lényeg, hogy szeptember közepéig a már-már kultikus jelentőségű budapesti zenészkocsmában minden este egy-egy feltörekvő, főleg akusztikusan megszólaló zenekar adott koncertet. A térdünk megremegett amikor értesültünk az oldmenszes koncertről, hiszen ott lényegében az összes jelentős, mai magyar zenész fellépett már az elmúlt 15 évben Deák Billtől Takács Tamáson át a Bon-Bon-ig, Tóth Veráig mindenki, számos külföldi zenekarról nem is beszélve. És mindegyikük élőben!

Az Old Man's - pub. Nem sarki kiskocsma, nemcsak nagyszerű az itallapja, de kitűnő a konyhája is. Nem is gondolná az ember, hogy milyen helyeket rejt egy snassz pesti bérház pincéje. A Blahától egy csikkdobásnyira - lényegében az ország közepén.

Szóval szeptember 7., szerdára volt kitűzve a koncertidőpont amit idegesen vártunk, főleg hogy - tanárok lévén - elkezdődött a tanév is közben. Aztán egyszer csak jött a hír, hogy bekerültünk a Corvin Sétány Akusztik Fesztiváljának a döntőjébe is. Az előválogatáson urasan átlépve egyből a legjobb 15-be jutottunk, csupán egy feltételt kellett teljesíteni még: fel kellett élőben is lépni a Corvin Sétányon, ami jelenleg Budapest egyik legmodernebb városrésze (itt lakik Alekosz is, ha ez jelent valamit - és igen, láttuk is, le is fényképeztük :). A szervezők rugalmasságát dicséri, hogy sikerült pont szeptember 7-re időzíteni a Corvin-os fellépést is, így egy kocsiúttal letudtunk két budapesti - AZ ELSŐ KÉT PESTI! - fellépésünket. Délután 6-kor a Corvinon, este 9-kor az Old Man's-ben. Húzós napnak ígérkezett.

A Corvin-os fellépést nem kevés izgalommal, idegességgel kezdtük. Fárasztó utunk volt, korán volt még zenélni, valahogy nem hangolódtunk igazán rá a dologra. Ráadásul egy hatalmas üres színpadon játszottunk, viszont egészen kimagasló minőségű hangtechnikán. Pláne idegesek lettünk, hogy megjelent egyik profi-zenész barátunk is a szomszédos Ruccola kávézó teraszán, pont annál a dalnál amit tőle "loptunk". A koncertjeinken hónapok óta ismeretlen húrszakadás pedig már-már kellett is a furcsa feelinghez.

A zenénkkel a közönség soraiban jó fogadtatásra találtunk. A kávézgató, hazafelé tartó, bevásárolni igyekvő emberek általában mosolyogva, tapsolva értékelték igyekezetünket, hogy a meleg, ámde borús hétköznap délutánba egy kis ünnepet vigyünk. A gyerekek fel, s alá futkostak, játszottak a színpad körül. A felnőttek pedig a színpad előtt a padokon, térbútorokon időztek egy kicsit, az egyébként csendes sétányon. Egy órányi műsor után aztán a "megcsináltuk" érzéssel pakoltuk össze zeneszerszámainkat. Most már jöhetnek a Facebook-szavazatok! :D

A folytatáshoz kattints ide...